Befektetés

Beruházás

Cégek, vállalkozások hírei

Cégvilág

Civil hírek

Egészségügy / szociális intézmények

Egyházak

Életmód

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU információk

Fiatalok

Foglalkoztatás

Gazdasági hírek

Gyermek és ifjúsági ügyek

Helyi önkormányzat

Helyi rendeletek

Helyi szolgáltatások

Helytörténet

Idegenforgalmi információ

Informatika

képviselő-testület

Képviselőtestület

Kiállítások, konferenciák

Kistérségek

Koncert

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Környezetvédelem

Közlekedés

Közműépítés

Közműépítés és szolgáltatás

Kulturális programok

Munkaerő

Nemzetiségi ügyek

Oktatás

Pályázatok

Portré

Rendezvény

Sport / fittness / szabadidő

Szabadidő

T-Kisebbségek

Ünnepségek


"Én már komlói vagyok" - Nyolc éve rúgja nálunk a gólokat a román légiós

Augustin Bolboaca négyszer lett a Komlói Bányász házi gólkirálya, ugyanannyiszor az év játékosa. A román idegenlégiós védő létére 209 mérkőzésen ötvenegy gólt szerzett. Ám mint mondja, e címeket bármikor elcserélné, ha újból a magasabb osztályban futballozhatna - természetesen kizárólag a Komló színeiben.
- Hogy indult a labdarúgó pályafutásod?
- 1981-ben, már hatévesen a Cluj-Napoca (Kolozsvár) játékosa lettem. Tizenkilenc éves koromig ennél a klubnál játszottam, aztán kölcsönadtak a román másodosztályú ISCT-nek.
- Milyen körülmények között kerültél Komlóra?
- Másfél év után egy menedzser megkeresett, hogy egy kiesés ellen küzdő második ligás magyar együttes játékost keres, s ha tudok, segítsek rajtuk. 1998 februárjában érkeztem Komlóra, de ez nagyon nehéz időszak volt, mivel a feleségem éppen akkor szült, s csak három hét múlva láthattam meg újszülött fiamat. Egy árva szót sem tudtam magyarul, ráadásul olyan csapatban szerepeltem, ahol a nyolc magyar mellett még két lengyel is játszott. De hamar beilleszkedtem, jól ment akkor a játék.
- Nem tartottál attól, hogy finoman fogalmazva sem baráti a viszony a román és a magyar nép között?
- Sok rosszat hallottam még otthon, de nagyon kellemesen csalódtam. Egyszerűen imádom Komlót! Rengeteg segítséget kaptam az itteni emberektől. Amikor nemrég megkérdeztek, hogy románnak vagy magyarnak tartom-e magam, akkor azt válaszoltam: komlóinak - s erre büszke is vagyok.
- Komlói pályafutásod során mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
- Éppen ez a probléma, mert nem lehetek büszke. Egyszer kiestünk, egyszer feljutottunk, de nekem a legnagyobb vágyam az újbóli feljutás, méghozzá csakis a Komlóval. Ha mégis választhatok, akkor a 2003-as szezon utolsó, Motim elleni meccse a legszebb élményem. A kilencvenharmadik percben lőtt büntetőmmel maradtunk bent az osztályban.
- Kikkel játszottál a legszívesebben egy csapatban?
- Schuszter Roland, Tallósi Zoltán, Lantos Levente, Dömény Gábor és Priol Norbi. Ők olyanok, mint én. Nem alibiző játékosok, ha már kifutottak a pályára, akkor a maximumot nyújtották, sőt rájuk a pályán kívül is lehetett számítani. Sajnos a mostani csapatból hiányoznak az ilyen emberek.
- Te más közegből jöttél, így érdekes lehet a véleményed: miért nem jó a magyar foci?
- Szerintem ebben vezető, játékos, edző egyformán hibás. Az a baj, hogy egymásban keresik a felelőst. Nyolc éve vagyok itt, elmondhatom, hogy a magyarok nem rossz sportolók, de a fejekben a felénél sincs rend…Aki szereti a focit, az odateszi magát a meccseken és az edzéseken is, aki pedig nem szereti, az szenved, csak alibizik. Minden csapatnál, így nálunk is hatnyolc ember keményen dolgozik, a többi viszont…
- Mi a különbség a magyar és a román mentalitás között?
- Nálunk a foci, a vezető, a néző és az edző iránt is jóval nagyobb a tisztelet, s ezt már gyerekkorban belénk nevelték. Ha én tisztelem az edzőmet, a klubomat, akkor csúszokmászok érte. Például én nem azért jöttem ide hétszáz kilométerről, hogy bohóckodjak, hanem azért, hogy bebizonyítsam, megérte engem szerződtetni. Megpróbálom magamból a legtöbbet kihozni, hogy megköszönjem azt, hogy leigazoltak. S ezt csak a pályán tudom bebizonyítani. Imádni kell edzésre járni és meccset játszani. Nyugodtan leírhatod, hogy eddig kilenc edzővel dolgoztam, de tiszteletből egyiket sem tegeztem.
- Szakmailag mit tudnak jobban Romániában?
- Többet foglalkoznak a technikai és taktikai felkészítéssel. Már hétfőn tudják a játékosok, hogy vasárnap milyen rendszert fognak játszani, mit kell gyakorolni, milyen stílusú a következő ellenfél. Nagyon figyelnek az apróságokra is. Szerdán már mindenki ismeri, hogy neki mi lesz a testreszabott feladata a hétvégi meccsen. Magyarországon közvetlenül a mérkőzés előtt még nem lehet tudni, hogy ki lesz a kezdő és ki az, aki nem lép pályára.
- Ettől a szezontól már edzőként is kipróbálod magad. Mit szeretnél elültetni a legkisebbekben a játékfelfogásodból?
- Azt, hogy szeressék, amit csinálnak. Ha azt látom, hogy valaki nem élvezi nálam a focit, akkor semmi értelme, hogy lejár edzésre. A legfontosabb ebben a korban, hogy akarjon futballista lenni és imádja a focit. A többit majd megtanulja később.
- Idővel a felnőtt csapatnál is kipróbálnád magad?
- Amit játékosként a Bányásszal nem értem el, azt edzőként szeretném megvalósítani. Minél magasabb osztályban.
- Ezek szerint Komlón maradsz.
- Persze. Nyáron kapom meg a letelepedési engedélyt. Itt a lakás, a gyerek most kezdi az óvodát, a feleségem az egyik öregek otthonában dolgozik. Keresett már elsőligás csapat is, de fontosnak tartom elmondani, hogy számomra nem a pénz a legfontosabb, hanem a biztonság. Nekem és a családomnak Komló jelenti ezt.

Kosár

Publikálta
null